Anders de la Motte: Kegyetlen tavasz
Anders de la Motte tavaly már megvett magának a Pokoli téllel, nem is volt kérdés, hogy szeretném elolvasni a frissen megjelent – egyúttal az évszakos krimisorozatot lezáró – Kegyetlen tavasz című könyvét is. Egyelőre a sorozat első két része még nem került sorra nálam, de mivel nem összefüggő történetekről beszélünk, ez egyáltalán nem gond.
Thea orvos, aki férjével annak szülőfalujában készül éppen éttermet nyitni a régi kastély épületében. A kis falu eseménytelen életében nagy hír az új doktornő és férje érkezése, de a belterjes hely látszólagos nyugodtsága mögött sötét titkok lapulnak. Közeledik a helyiek tavaszköszöntő ünnepe, a Walpurgis-éj, amikor egy ijesztő, ágakból eszkábált bábut, a Zöld Embert vetik máglyára. Thea megtudja hogy 1986 tavaszán, ezen az éjszakán egy falubeli lányt rituálisan meggyilkoltak a helyi áldozókőnél. A nőt nem hagyja nyugodni az ügy, egyrészt mert ismeretlenül is ismerős számára a tragikus véget ért Elita és annak élete, másrészt pedig férje – aki gyerekként az eset egyik szemtanúja volt – és a falubeliek gyanúsan titkolóznak az üggyel kapcsolatban.
Thea veszélyes játszmába kezd, és nem csak a falubelieket, de férje családját is magára haragítja, miközben vészesen közel kerül ahhoz, hogy a saját kis titkai is napvilágra kerüljenek.
A legerősebb szerelem a viszonzatlan.
A Kegyetlen tavaszban a korábbi könyvhöz hasonlóan egy régi tragédia szálait fejtegetjük fel a főszereplő segítségével. A szerző ezúttal is az egyik kedvenc írói technikámat használta a könyvnél: a múlt és a jelen történéseit fejezetről fejezetre váltogatva derült fény szépen lassan az összefüggésekre, miközben mindig csak egy apró kis darabot vet elénk a kirakósból, de a feszültség egyre inkább növekszik.
Múltbéli titkok, hazugságok, elhallgatások, összefonódások – van ebben a könyvben minden, ami miatt lehet izgulni és a vége is meglepőre sikeredett. Az író képes volt elvinni olyan irányba a befejezést, amire nem igazán lehetett számítani.
A könyv a maga négyszáz oldalával egy kicsit bő lére van eresztve; lehetett volna egy kicsit rövidebben és feszesebben is megírni, de egyébként egy percig sem volt unalmas, csak sokszor volt olyan érzésem, hogy direkt és sokszor feleslegesen nyújtja el a cselekményt, hadd rágja csak a körmét az olvasó.
Kifejezetten tetszett az apró, szinte csak hangulatelemként belecsempészett misztikum, ami egy kicsit még hátborzongatóbbá tette az amúgy is kicsit hideglelős falucskát. A túlírtság ellenére Thea múltjáról még szívesebben olvastam volna, nagyon izgalmas karakter ő, csak keveset kaptunk belőle a nyomozása miatt.
Már az előző könyvnél is sokat gondolkodtam azon, hogy Anders de la Motte nem az a tipikus skandináv krimi író. A helyszín stimmel, de nagyjából ennyiben ki is merül ennek a könyvnek a skandinávsága, és ez nem negatív kritika, csak aki vérbeli skandi krimire vágyik, az lehet, hogy csalódni fog. Nem is tudom egyébként, hogy lehet-e ezt a könyvet kriminek nevezni, mert a Kegyetlen tavasz egy feszültségekkel és titkokkal teli nyomozás története, amiben inkább az emberi kapcsolatokon és sorsokon van a hangsúly. Itt van egy súlyosan traumatizált múltú nő, aki a nyomozása során kénytelen önmagával és a múltjával is szembenézni.
Nagyon szeretem de la Motte stílusát, ami még mindig nagyon igényes, ráadásul elképesztően gördülékenyen és kifejezően ír és kifejezetten díjaztam, hogy (!SPOILER!) az előző könyvtől eltérően itt szerencsére boldog befejezést írt a főszereplő háziállatának is – most már bevallom, végig csak a kutya miatt izgultam.
A Kegyetlen tavasz is levett a lábamról, még a kisebb hibái ellenére is. Csak ismételni tudom magam és ugyanazt írni, mint a Pokoli tél kapcsán: azoknak ajánlom, akik csavaros és izgalmas, feszültségekkel teli történetet szeretnének olvasni kaszabolások és fröcsögő vér nélkül, de a lélektani vonaltól sem rettennek meg. Tökéletes könyv bekuckózós őszi estékre.
A könyv adatai Eredeti cím: Våroffer Kiadó: General Press Sorozat: Scåne-tetralógia Fordító: Dobosi Beáta Puhatáblás, 432 oldal Kiadás éve: 2020 Moly
A General Press Kiadó jóvoltából Anders de La Motte évszakos krimisorozatának utolsó része is megérkezett a magyar olvasókhoz. A Kegyetlen tavasz című krimiben ezúttal egy harminc évvel ezelőtti gyilkosságot göngyölítünk fel a főszereplőnk, Thea segítségével. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjétek meg a könyv egy példányát!
Nyereményjáték
A könyv egyik központi eleme a tavaszköszöntő ünnep, úgyhogy játékunk során körbeutazunk egy kicsit a világban és megnézzük, hogyan ünneplik más kultúrákban a tavasz érkezését. A leírás alapján találjátok ki a tavaszköszöntő hagyomány nevét és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő rubrikáiba!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Valencia legnagyobb fiesztája, több mint egy hétig tartja lázban a helyiek és érdeklődők százezreit, hogy a nagy mulatozásnak és a gigantikus műalkotásoknak egyaránt a tisztítótűz vessen véget. A kézművesek egész évben készítik óriási, akár 27 méteres bábuikat csak azért, hogy március 19-én este elégethessék őket a hatalmas máglyákon.
Állomáslista
11/12 A Szofisztikált Macska
11/14 Kelly és Lupi olvas
11/16 Könyv és más
Fülszöveg
1986 tavaszán egy tizenhat éves lány rituális gyilkosság áldozata lesz egy kastély mellett húzódó svéd erdőben. A bűntettnek négy tizenéves fiatal a tanúja; a vallomásuk alapján a lány féltestvérét ítélik el, és zárják börtönbe. Nemsokára az áldozat családjának többi tagja is nyom nélkül eltűnik a környékről, és soha többé nem hallanak felőlük a faluban.
Amikor 2019 tavaszán az új háziorvos, Thea Lind beköltözik a kastélyba, és egy különös fotóra bukkan egy ősrégi tölgyfában, a több mint három évtizedes eset felkelti az érdeklődését. A kutakodása során megdöbbentő hasonlóságot fedez fel a halott lány gyermekkora és a saját, traumákkal teli múltja között, és ettől az ügy hirtelen személyessé válik. A sok megválaszolatlan kérdés miatt Thea egyre biztosabb benne, hogy a gyilkosságról sohasem derült ki az igazság, és egyesek bármit megtennének, hogy ez így is maradjon. Lehet, hogy 1986 kegyetlen tavasza egynél több áldozatot követelt? És talán ő lesz a következő…?
