-
Meseország mindenkié
Soha nem írtam még mesekönyvről a blogon, nem is olvasok mesekönyveket, de hát mindennek eljön az ideje egyszer. A Meseország mindenkié híre hozzánk, a Blogturné Klubhoz egy kicsit előbb eljutott, mint ahogyan a nagyközönséghez, és örültem ugyan, hogy ilyen témában is jelennek meg mesekönyvek, de nem volt szándékomban elolvasni. Ennek prózai oka van, jelesül, hogy gyerek hiányában nem igazán kötnek le a mesék. Aztán jött az a bizonyos mesteri marketingkampány, amiről azóta is beszélünk és aminek hatására ez a csoda kis könyv egyből az eladási listák élére ugrott. Én a felháborodás mellett azért nagyon jót rötyögtem a helyzeten, mert most őszintén! Mennyire kell ahhoz ostobának lenni, hogy frusztrált szélsőjobbos homofóbként…
-
Susanna Clarke: Piranesi
Susanna Clarke neve fogalom a fantasy irodalom világában, hiszen első regénye, a Hollókirály egyből a csúcsra repítette. Megosztó könyv volt, de abban mindenki egyetértett, hogy rendkívül különleges. Én magam is beszereztem már, de első körben mégis a legújabb, Piranesi címre hallgató kisregényére voltam kíváncsi, amit kis túlzással az egész világ remegve várt, Clarke ugyanis egy betegség miatt hosszú évek óta először jelentetett meg új regényt. És hogy milyen lett a rajongásig dicsért Piranesi? Rendkívül különleges és zavarba ejtően furcsa. Az első oldaltól kezdve olyan, mintha egy álomban járnánk. Mint minden álom, ez is elnagyolt, szürreális és mégis igazi. A Ház egy végtelen számú csarnokot felölelő labirintus-szerű építmény, aminek alsó részét…
-
Harlan Coben: Az erdő
Harlan Cobent névről ismertem már, de soha nem olvastam még tőle semmit – azt tudtam, hogy termékeny szerző a krimi műfaján belül, de ennyi. Valószínűleg ez így is maradt volna, ha az HBO nem csinál sorozatot Az erdő című regényéből, és ennek apropóján nem adja ki a Jaffa Kiadó új köntösben ezt a kis túlzással műfaji klasszikusnak számító és megdöbbentően jó értékeléseket kapott (molyon 319 csillagozás mellett 91%) könyvet. Tudjátok, mi a legrosszabb abban, hogy elmúltak a húszas éveim? Hogy képtelen vagyok sokáig fennmaradni. Ha jön az alvásidő, eldőlök, mint egy krumpliszsák. Régen képes voltam hajnalig olvasni, de manapság… Nincs az a könyv, amiért én hajnali fél kettőig fent legyek.…
Ezeket is érdemes megnézni
Ann Swanson: A jóga tudománya
Agócs Írisz: Rajzolj egy krumplit!
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója
-
Joseph O’Connor: Árnyjáték
Bram Stokerről vajmi keveset tudtam azon kívül, hogy ő írta a Drakulát, ami egyszer és mindenkorra a halhatatlan klasszikusok közé emelte. Néhány éve J.D.Barker és Bram Stoker egyik leszármazottja írt közös – remek – könyvet az író főszereplésével, és ott már éreztem, hogy van a karakterében fantázia, de mégiscsak egy elnagyolt horrorról beszéltünk, szóval minden volt, csak hiteles nem.Amikor láttam, hogy az ír Joseph O’Connor újonnan megjelenő regénye, az Árnyjáték az írót teszi meg főszereplőnek, egyből tudtam, hogy szeretném elolvasni. Rettenetesen kíváncsi voltam, hogy szépirodalmi vonalon mit tudnak nekem mutatni Bram Stokerről és az ő viktoriánus korszakáról. Az Árnyjáték egy történelmi fikció (némi szellemtörténettel fűszerezve), és annak bizony nagyon jó.…
Ezeket is érdemes megnézni
Tolnai Panka: Zombifarm
Mark Sullivan: A skarlát ég alatt
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja
-
Graham Moore: Bűnösök
A tavalyi évem egyik legjobb olvasmányélménye Graham Moore nevéhez köthető. Az éjszaka fénye történelmi fikcióként a tizenkilencedik századi New Yorkba kalauzolt és a kor egyik leghíresebb szabadalmi perét, illetve az izzólámpa feltalálásának történetét dolgozta fel, addig Moore legújabb könyve már napjainkban játszódik. A Bűnösök egy ízig-vérig jogi krimi, benne minden földi jóval, amit a műfaj rajongói csak remélhetnek. A könyv hátsó borítójáról az is kiderült, hogy a szerző jogászcsaládból érkezett, innen lehet az érdeklődés a téma iránt, és ő ugyan nem folytatta a szülei pályáját – helyette inkább Oscart nyer forgatókönyvekért –, könyveiben mégis egy kicsit továbbviszi a családi hagyomány. Igazából fogalmam sem volt, mire számíthatok, szokásomtól eltérően most nem…
Ezeket is érdemes megnézni
Dr. Benkovics Júlia: Magunkról
Helene Flood: A terapeuta
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja
-
Anders de la Motte: Kegyetlen tavasz
Anders de la Motte tavaly már megvett magának a Pokoli téllel, nem is volt kérdés, hogy szeretném elolvasni a frissen megjelent – egyúttal az évszakos krimisorozatot lezáró – Kegyetlen tavasz című könyvét is. Egyelőre a sorozat első két része még nem került sorra nálam, de mivel nem összefüggő történetekről beszélünk, ez egyáltalán nem gond. Thea orvos, aki férjével annak szülőfalujában készül éppen éttermet nyitni a régi kastély épületében. A kis falu eseménytelen életében nagy hír az új doktornő és férje érkezése, de a belterjes hely látszólagos nyugodtsága mögött sötét titkok lapulnak. Közeledik a helyiek tavaszköszöntő ünnepe, a Walpurgis-éj, amikor egy ijesztő, ágakból eszkábált bábut, a Zöld Embert vetik máglyára. Thea…
Ezeket is érdemes megnézni
Pokorny Lia: Holnapra is marad
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
Jennifer Lynn Barnes: Az örökség ára
-
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
Ha azt mondod, H. G. Wells, azt mondom, Világok harca. És ennyiben ki is merült a tudásom a múlt század egyik leghíresebb science fiction írójával kapcsolatban. A Dr. Moreau szigete elsősorban az új kiadás hírével hívta fel magára a figyelmemet, aztán a fülszöveget elolvasva rájöttem, hogy én anno láttam filmben valami nagyon hasonlót. Habár nem ez Wells leghíresebb és kritikailag legelismertebb műve, úgy gondoltam, hogy nem maradhat ki az olvasmánylistámból. Amikor ténylegesen kezembe foghattam a Németh Gyula illusztrációival kiegészített kisregényt, már biztos voltam benne, hogy nem nyúltam mellé a választásommal. Gyönyörű ez a vastag, fényes papírra nyomtatott könyv, ami telis tele van illusztrációkkal – a végében még egy galéria is…
Ezeket is érdemes megnézni
EZEKIEL BOONE – KIRAJZÁS
Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja
Peter Benchley: Cápa
-
Matt Ruff: Lovecraft földjén
Idén nagyot ment az HBO-n a Lovecraft földjén című sorozat, ami Matt Ruff azonos című regényéből készült, és a sorozatot ugyan nem láttam, de a rettenetesen vegyes kritikák hozzám is eljutottak, így a könyv egyre inkább elkezdte piszkálni a csőröm. H.P. Lovecraft műveiben nem mélyedtem még el – egy-két novellát olvastam tőle mindössze, úgyhogy nem igazán jelenthetem ki, egy behatóan ismerem a munkásságát, de nagyjából van sejtésem róla, milyen is az, amikor valamire azt mondják, hogy olyan lovecrafti. Érdekes módon annak idején egy másik könyv – a Horzsolások – kapcsán emlegetve ismertem meg a nevét és annak hatására olvastam el tőle néhány írást – a hangulatuk azóta is nagyon mélyen…
-
Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben
Rejtő Jenőt nem ismerni olyan, mintha nem ettél volna még gulyáslevest – vagy nem is tudom mi lenne a jó hasonlat arra, mit is jelent ő a magyar irodalomban vagy csak úgy eleve a magyar népléleknek.Én máig elkerültem őt, sajnos. Egyrészt azért, mert a légiós történetei valahogy nem igazán fogtak meg, másrészt pedig az irodalomtanárom annak idején mindig Rejtő nevét hozta fel tipikus példának, ha szemléltetni akarta, mi is az a ponyva. Gimiben még irodalmi sznob voltam, később aztán, már rengeteg ponyván túl, az első kifogás lépett életbe. Hogy a Vesztegzár a Grand Hotelben miért nem került képbe nálam? Fogalmam sincs. Tavasszal aztán jött a karantén, én pedig elhatároztam, hogy…
-
Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója
Halloween napján mi másról is íratnék, mint egy cuki, boszorkányos ifjúsági képregényről? Emma Steinkellner könyve, az Egy kis boszi naplója külföldön is nagy sikernek örvend és majdnem, de csak majdnem elkerülte a figyelmemet, szerencsére azonban belekukkantottam a neten fellelhető rajzokba és azonnal tudtam, hogy nekem való lesz. Egyrészt boszorkányos, másrészt pedig képregény, ez két olyan dolog, amit meglehetősen kedvelek. Az ifjúsági címke és a macska a borítón sem volt utolsó szempont, szóval kíváncsian vártam, miről is szól ez a történet. Először is, maga a könyv csodaszép. Muszáj ezzel kezdenem, mert képregények esetében ez igenis fontos szempont. Keményborítós, a papír vastag, de nem fényes (lámpafénynél ez áldás) és isteni illata van.…
