• Thriller

    Søren Sveistrup: A gesztenyeember

    Ritkán olvasok skandináv krimiket, pedig egyébként nagyon szeretem őket. Talán azért, mert túl tömények, túlságosan megülik az ember gyomrát, főleg, ha nagy dózisban fogyasztjuk őket. Nem állítom, hogy A gesztenyeember már a megjelenésekor felkeltette a figyelmemet, mert nem így volt. A borítója alapján először nem is gondoltam, hogy ez egy krimi, csak akkor kezdett érdekelni, amikor egyre-másra jöttek róla a pozitív kritikák. A dán íróról semmit nem tudtam eddig, nem láttam a The Killinget, aminek ő volt a forgatókönyvírója (de tényleg, miért nem láttam a The Killinget?!), így halvány lila fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok, csak a fülszöveg alapján volt némi sejtésem (ami nem túl pontos így utólag nézve…

  • Kortárs

    Martha Hall Kelly: Orgonalányok

    Egy újabb második világháborús könyvbe tenyereltem bele, nem mintha bánnám, csak jobb ezeket nem gyors egymásutánban fogyasztani. Még két háborús könyvem van hátra az évben és azt hiszem, hogy egy időre pihentetem őket, mert nagyon meg tud viselni a téma, ha adott könyv nagyon érzékletesen van megírva. A címben szereplő könyv is csontig hatolt.

  • Gasztronómia

    Gáspár Bea: Bea konyhája

    Gáspár Beát nem kell bemutatni senkinek, a családja unalmasnak egyáltalán nem nevezhető életét évekig követhettük nyomon a televízióban. Nem néztem ugyan rendszeresen a Győzike show-t, de arra tiszán emlékszem, hogy ahányszor odakapcsoltam, Bea tuti, hogy éppen főzött. Nem volt tehát akkora meglepetés, amikor megnyerte a Konyhafőnök VIP-t, az viszont igen, hogy milyen ügyesen és célratörően építette fel a karrierjét erre a győzelemre, és jutott el oda, hogy Gáspár Bea immáron már nem csupán Győző karakán feleségeként él a köztudatban, hanem saját jogán lett megbecsült a gasztronómia területén. Egy saját szakácskönyv kiadása egy újabb fontos mérföldkő ezen a területen, és Bea most érkezett el ide, megjelent ugyanis a Bea konyhája című…

  • Egyéb

    Szabados Ágnes: Van már időd olvasni?

    Pontosan egy évvel ezelőtt kaptam kézhez Szabados Ági első olvasónaplóját, amit azóta is szorgosan töltögetek. Ha érdekel titeket, hogy mi is az a NIOK, és hogyan nézett ki az első kiadás, akkor ITT bővebben is megmutattam, de most nem a régiről, hanem az újragondolt, második olvasónaplóról szeretnék mesélni nektek.

  • Kortárs

    Elizabeth Gilbert: New York lányai

    Elizabeth Gilberttől sajnálatosan keveset olvastam eddig. Egészen pontosan  az előző magyarul megjelent könyvét, a Big Magicet, és most a New York lányait. Bizony, nem olvastam a legfontosabb, leghíresebb művét, az Ízek, imák szerelmeket. Nem. Próbáltam, de éppen egy nagyon rossz periódusban került a kezembe, így elnapoltam. Viszont a filmet láttam, Gilbert tevékenységét pedig a TED előadásai óta nyomon követem – szerintem elképesztően inspiráló nő, nem csak íróként, hanem emberként is.

  • Krimi

    James Delargy: 55 – Gyilkos vagy áldozat?

    Nagyon szeretem az Ausztráliában játszódó thrillereket. Egy kicsit sztereotíp kép élt bennem az országról a szőke, napbarított szörfösökkel, a meleggel, a furcsa állatokkal, de minél több Ausztráliában játszódó krimit és thrillert olvasok, annál inkább kezd a fejemben valami olyan kilátástalan és nyomasztó hellyé változni, mint a skandináv krimik helyszínei. Hát nem mondom, hogy az 55 megváltoztatta bennem ezt a képet, egyáltalán nem.

  • Kortárs

    Graham Moore: Az éjszaka fénye

    Vannak könyvek, amik az első pillanattól megragadnak és mindenféle racionális érvet – pl. millió várakozó olvasmány a polcon – félretéve mantrázom, hogy nekem ez KELL. Nos, Az éjszaka fénye is ilyen könyv volt számomra, mindezt úgy, hogy régebben biztosan rá sem bagóztam volna. Régen nem igazán olvastam történelmi regényeket, vagy történelmi fikciókat – nevezzük ahogyan akarjuk, de innen is látszik, az ízlés mennyire változó dolog tud lenni.

  • Pszichotriller

    Anni Taylor: Végzetes játék

    A Kristály pöttyös könyvek közül sajnálatosan keveset olvastam eddig, de amihez volt szerencsém, az nagyon tetszett. A Végzetes játék a sorozat egyik legfrissebb darabja és nem árulok zsákbamacskát, hozta az eddigi színvonalat. Azokat a pszichothrillereket szeretem a legjobban, amiknek az alapszituációja teljesen realisztikus, bárki számára teljesen átélhető és átérezhető, és a legzsigeribb emberi félelmeket ragadja meg. És mi lehet nagyobb félelem, mint az, hogy egy pillanatra félrenézel és eltűnik mellőled a kisgyereked?

  • Fantasy,  Ifjúsági

    Kelly Barnhill: A lány, aki holdfényt ivott

    Ezt a könyvet eredetileg nem szándékoztam elolvasni, de annyira megfogott a borítója, hogy beleolvastam és végül teljesen magával ragadott. Egyre inkább rá kell jönnöm, hogy a Middle Grade könyvek világa egy olyan hely, amit érdemesebb alaposabban felfedezni, hiszen eddig mindig nagyon pozitívan csalódtam a 8- 12 éves korosztálynak szánt regényekben. Volt ez a vita, hogy akkor ez most MG vagy YA – szerintem előbbi, de igazából tök mindegy, ez egy szuper könyv korosztálytól függetlenül, és ugyanúgy megtalálja benne a jót egy 10 éves, mint ahogyan egy 17 éves vagy egy 40 éves olvasó is. 

  • Ifjúsági,  Kortárs

    Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak

    A Young Adult könyvek sosem álltak közel hozzám, ezért volt meglepő még számomra is, amikor lecsaptam a Moxie-ra. Persze megvolt az oka, amiért úgy gondoltam, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom ami nem más, minthogy a Moxie egy feminista YA. A feminizmus témaköre pedig mindig meg tud venni magának (a szakdolgozatomat is részben erről írtam), de sikamlós pálya is egyben, hiszen nagyon könnyű úgy hozzányúlni, hogy végül kontraproduktív legyen. Aztán persze hónapokig tologattam, húztam-vontam, mindig volt valami érdekesebb, fontosabb, ami elékerült a várólistámon, mert hiába a feminista címke, valahogy fáztam tőle. Utólag beláttam, hogy lüke voltam, mert tök jó ez a könyv, egy szuszra kiolvasós, szórakoztató, és igazán gondolatébresztő.