Nem túlzás azt állítani, hogy Coco Chanel egy igazi legenda. Megreformálta a divatot, nagy hatással volt a nők szemléletére, ő maga pedig élete végéig független maradt. Számtalan könyv és film foglalkozott már Gabrielle Chanellel, legendás parfümje, a Chanel No 5 keletkezése azonban mindig csak mellékszál (vagy még az sem) volt a róla szóló történetekben. Michelle Marly német írónő arra vállalkozott könyvében, hogy felderíti a parfüm keletkezésének történetét, és persze Coco Chanel életének ezen szakaszát is.

 A feministák férfigyűlölők, a feministák frigid, b***tlan kékharisnyák, a feministák csak addig azok, amíg nem kell felvinni a hűtőt a harmadikra, a feministák ostobák, a feministák leszbikusok, a feministák szőrösek, a feministák nemhogy inkább szülnének, a feministák feminácik… Ez csak néhány sztereotíp komment az utóbbi időkből, amikkel pl. a nők helyzetével, vagy épp a MeToo mozgalommal foglalkozó cikkek alatt találkoztam. A feminizmusról kis túlzással mindenkinek megvan a véleménye, éppen ezért veszélyes terep, hiszen rengeteg tévhittel, előítélettel és ellenszenvvel kell megküzdeniük azonak, akik bátran felvállalják az ilyen irányú nézeteiket. A Menő könyvek a lány gyermekek világnapján mutatta be az Egy feminista nem jár rószaszínben és egyéb hazugságok című könyvet, amelyben számos külföldi…

Szeretek tabutémákról olvasni és szeretem, amikor egy szerző mer tabutémákat feszegetni. Amikor megtudtam, hogy Szurovecz Kitti legújabb regénye a hazai prostitúció és emberkereskedelem bugyraiba fogja kalauzolni az olvasókat, azonnal tudtam, hogy ez a könyv lesz a bevezetőm a szerző munkásságába.

Szélsebesen eltelt újabb három hónap, én pedig elkészültem a következő adag beszerzős poszttal. Azon gondolkodom, miközben ezt írom, hogy mennyire nem praktikus már ebben a formában tálalva ez a posztsorozat, hiszen pont a lényeg veszett el belőle: a tömbösítés láthatóan felesleges, hiszen nem tudtam tartani a havi max 2 könyvet vásárolós fogadalmamat, így viszont óriási mennyiségű könyv jut egy-egy ilyen posztra. Ennyit rólam, meg az elhatározásaimról. Mindenesetre idén már végigviszem így, jövőre pedig lehet, hogy visszatérek az eredeti, havi beszerzős bejegyzésekhez. Majd még megálmodom. Nem mentegetem magam, színtiszta ámokfutás volt ez a három hónap is, ráadásul az őszi megjelenések közül is van vagy egy tucat, amiért meg vagyok veszve, és nagyon…

Alig egy hónapja írtam a blogon a Rongybaba című thrilleről, és máris itt a folytatása, a Hóhér. Daniel Cole trilógiájának második része minden szempontból méltó utódja a kezdő kötetnek, ahhoz hasonlóan nem szenved hiányt brutalitásban, humorban és szerethető karakterekben sem.

Hogy mit várhat az ember egy könyvtől, ami rögtön az elején Justin Biebernek mond köszönetet? Vagy nagyon jót, vagy nagyon rosszat. Lelövöm az elején a lényeget: ez bizony egy jó könyv! Annak ellenére, hogy nem olvastam még belőlük túl sokat, kifejezetten kedvelem a skandináv krimiket. Főleg az utánozhatatlan és hihetetlenül magával ragadó atmoszférájuk nyűgöz le és szerencsére az Üvegtestek sem kivétel: ha ez a könyv valamiben nagyon erős, akkor az a hangulatteremtés. Az Instagramon írtam még az olvasás előtt, hogy remélem, a hangulata legalább annyira nyomasztó lesz, mint a borítója. Nos, a kívánságom valóra vált és szerencsére a sztori sem mindennapi.

Fennállásának ötödik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni – hisz ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Ennek örömére kezetekbe adtuk a gyeplőt, teret engedhettetek legkíváncsibb éneteknek és tabuk nélkül kérdezhettetek tőlünk. Most pedig rajtunk a sor, hogy megválaszoljuk őket.Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

Azokról a könyvekről a legnehezebb írnom, amik a legjobban tetszettek. A Bíborszín különösen feladta a leckét. Hogyan tudnám átadni írásban az érzéseket, amelyek kavarogtak bennem a történet közben? Hogyan tudnám elmesélni, hogy az utolsó mondat elolvasása után csak néztem magam elé és szorítottam magamhoz ezt az aprócska könyvet és arra gondoltam, hogy most azonnal újra akarom kezdeni? Hogyan tudnám érzékeltetni, hogy mennyit adott nekem ez a történet ? Fogalmam sincs.

Az utóbbi időszakban jobbnál jobb könyveket olvastam thriller/krimi kategóriában, hozom is majd szép sorban a beszámolót róluk. A legutóbbi ilyen olvasmányom Daniel Cole Rongybabája volt, aminek napokon belül érkezik a folytatása Hóhér címmel a könyvesboltok polcaira. Ez adta meg a végső lökést, hogy beszerezzem végre az első részt, amit már a megjelenés óta kerülgettem, de valamiért mindig hátrébb sorolódott a fontossági listámon. Ha szeretitek a thrillereket, akkor ne kövessétek el ezt a hibát mint én, mert ennek a könyvnek mindenképpen a könyvespolcon a helye!

Az eddigi év legmeghatározóbb olvasmánya volt számomra Eleanor Oliphant története, ami egyaránt volt humoros, groteszk és mélységesen szomorú. Hullámzó kapcsolatunk elején nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent fog adni nekem ez a történet, hogy ennyire megérint és fejbevág ennek az elviselhetetlen nőszemélynek a sorsa.